Hiány....

Hiány...
Ez a szó sokmindent magába foglal
Fájdalmat,hogy nem láthatlak
Örömet,mert tudom vársz rám,s szeretsz
Mégis boldogtalan vagyok,mert nem ölelhetlek
Mindig rád gondolok,éjjel,s nappal
s most is miközben írok.
Ha kívánhatnék egyet,az lenne,hogy velem lehess mindig
Csak a csókra gondolok,mit kaptam tőled..sokat..
Soha nem feledem,TE se feledd...
Érzem,nélküled már nem lennék boldog
Ha nem lennél,én se lehetnék
Hiány...a TE hiányod az életemből...
Nélküled már nincs értelme az életemnek,
Veled,v nélküled,csak így lehet.
De nélküled nem tudnék élni,így csakis veled...
Örökre veled...

Elmegyek

Egy kis falu,mi szülőhazám
Most itt hagylak,s majd visszajövök talán.
Vár a zajos,poros nagyváros
Mi cseppet sem barátságos.
Nem jön velem szemben egy ismerős arc
Nem lesz több pletyka,se harc.
Sok idegen ember,kiknek pillantásaitól szívem vadul kalapál.
Lesz még idő,mikor hazatérek
S újra boldogan az égre felnézek.

Kirándulás

Szép nyári napra ébredtünk,
És ma mi ketten valahová megyünk.
Tikkasztó meleg,forr a vérünk,
De mi csak megyünk,és megyünk.
Sok dolog,mit intézni kell,
De egymásra időnek maradni kell.
Szép kis tervet eszelt ki a drágám,
Gondolta:fentről szebb a kilátás.
De itt lent is szép,mit látok,
Mert úgyis csak rád vágyok.
Kis kitérő az út mentén,
Én csak egyre bújok hozzád gyengén.
Mindig bosszantasz,
De dorgálás helyett,csókot kapsz.
Némán ülünk hazafelé,
Te vezetsz,én csak nézek kifelé.
Egy utolsó csók,
S majd találkozunk.

Minden gondolat

Mikor velem vagy,a legboldogabb vagyok,
Ha nem láthatlak,maradnak a gondolatok.
Minden percben te jársz a fejemben,
Ha alszom téged csókollak szenvedélyesen.
Ha beszélünk,magam előtt látlak.
Ölelni szeretnélek,már régóta várlak.
Körülötted forog minden gondolatom,
Minden érintésedtől elcsodálkozom.
A képed nézem minden órában,
Most elég ez,de látnálak valóságban.
Minden gondolatom te vagy.
Soha el ne hagyj!

Ne adjuk fel!

Ne adjuk fel,
Ne váljunk el!
Emlékezz a régi szép időkre,
Mikor egymást öleltük nevetve.
Nem számított semmi más,
Csakhogy itt vagyunk egymásnak.
Ha sírtam,te vígasztaltál,
Ha nevettem,te is velem mosolyogtál.
Mindig velem voltál,nem volt gond,
De most megváltozott minden,Miért mond?
Nem értem az életet,
Minden jót elvesz,és nem kárpótol.
Összetört a szívem,
Mert nem vagy mellettem.
Lehet vége egy öröknek hitt barátságnak,
De nem adom fel,míg nem leszünk újra boldogak.
Te se add fel..!

Talán örökké!

Talán örökké együtt leszünk,
Talán egy idő után vége lesz mindennek köztünk.
De míg lehet,érezni akarlak,
Érezni,hogy itt vagy velem,akkor amikor csak kívánlak.
Mikor megölelsz,testem beleremeg,
Mikor megcsókolsz lassan,ott halnék meg.
Ha kezed tévútra tér,
Mosolyogva mondom:nem ér.
Te érted mit is akarok,
S kezed szépen arréb rakod.
Ha valami jó,nem ellenkezek,
De míg nincs mínus,ártatlan leszek.
Tudod,szeretlek,
És biztos lehetsz benne:Nem tévedsz!

Hazugság minden!

Hazugság,hogy megszülettem,
Hazugság,hogy felnőttem,
Hazugság,hogy idáig elértem,
Hazugság,hogy boldog vagyok,
Hazugság,mert bánatos vagyok,
Hazugság,hogy tudok szeretni,
Hazugság,mert Téged nem lehet szeretni,csak Imádni,
Hazugság minden kimondott szó,mi elhagyja szám,
Hazugság,és talán igazság vár még rám?
Hazugság ez a szerelem.
Hazugság az egész életem.