Felejteni......

Felejteni...
E szót oly nehéz kimondani.
Minden emléket a múltba söpörni,
Csak a jövőre gondolni.
Nem megy ez sem nekem,sem neked-tudom.
De felejteni kell,hogy élni tudjunk egymás nélkül,
És emlékezni,hogy létezni tudjunk egymás nélkül.
Mindkettő nehéz,de meg kell próbálni,
Hinni,hogy egyszer még foglak látni,csókolni.
Most talán örökre elválunk,
De örökre egymás után vágyunk.
Felejteni...minden veled töltött percet..
Ki oly kegyetlen ki ezt kéri tőlem?
Hisz nem lehetséges...te is jönnél velem.
Most nem jöhetsz..majd egyszer létezhetsz velem.
Felejteni..?
Nem tudok felejteni,te se feledj el kérlek.
Szeress,míg élsz...
Szeretlek én is...Nem felejtlek....
Felejteni?-NEM.

Kollégiumi élet

Kollégium,gondoltam milyen jó,
Miközben csak hiány,csalódás,minden fájó.
Reggelek hirtelen repülnek,
Iskolában az órák gyorsan telnek.
Kaja?-Inkább éhen halok,
Az egész kolitol rosszul vagyok.
Szilencium hosszú,zajos,
A tanulás így elég bajos.
Hétfőn,mint a börtön-takarítás;pakolás;
Majd telnek a napok,ilyenkor van rohanás.
Este minden oké,alszok,
De sok dolgon jár az agyam,gondolkodok.
Várom a hétvégét,hazavágyok,
Majd megyek,addig addig kitartok...

Hiány....

Hiány...
Ez a szó sokmindent magába foglal
Fájdalmat,hogy nem láthatlak
Örömet,mert tudom vársz rám,s szeretsz
Mégis boldogtalan vagyok,mert nem ölelhetlek
Mindig rád gondolok,éjjel,s nappal
s most is miközben írok.
Ha kívánhatnék egyet,az lenne,hogy velem lehess mindig
Csak a csókra gondolok,mit kaptam tőled..sokat..
Soha nem feledem,TE se feledd...
Érzem,nélküled már nem lennék boldog
Ha nem lennél,én se lehetnék
Hiány...a TE hiányod az életemből...
Nélküled már nincs értelme az életemnek,
Veled,v nélküled,csak így lehet.
De nélküled nem tudnék élni,így csakis veled...
Örökre veled...

Elmegyek

Egy kis falu,mi szülőhazám
Most itt hagylak,s majd visszajövök talán.
Vár a zajos,poros nagyváros
Mi cseppet sem barátságos.
Nem jön velem szemben egy ismerős arc
Nem lesz több pletyka,se harc.
Sok idegen ember,kiknek pillantásaitól szívem vadul kalapál.
Lesz még idő,mikor hazatérek
S újra boldogan az égre felnézek.

Kirándulás

Szép nyári napra ébredtünk,
És ma mi ketten valahová megyünk.
Tikkasztó meleg,forr a vérünk,
De mi csak megyünk,és megyünk.
Sok dolog,mit intézni kell,
De egymásra időnek maradni kell.
Szép kis tervet eszelt ki a drágám,
Gondolta:fentről szebb a kilátás.
De itt lent is szép,mit látok,
Mert úgyis csak rád vágyok.
Kis kitérő az út mentén,
Én csak egyre bújok hozzád gyengén.
Mindig bosszantasz,
De dorgálás helyett,csókot kapsz.
Némán ülünk hazafelé,
Te vezetsz,én csak nézek kifelé.
Egy utolsó csók,
S majd találkozunk.

Minden gondolat

Mikor velem vagy,a legboldogabb vagyok,
Ha nem láthatlak,maradnak a gondolatok.
Minden percben te jársz a fejemben,
Ha alszom téged csókollak szenvedélyesen.
Ha beszélünk,magam előtt látlak.
Ölelni szeretnélek,már régóta várlak.
Körülötted forog minden gondolatom,
Minden érintésedtől elcsodálkozom.
A képed nézem minden órában,
Most elég ez,de látnálak valóságban.
Minden gondolatom te vagy.
Soha el ne hagyj!

Ne adjuk fel!

Ne adjuk fel,
Ne váljunk el!
Emlékezz a régi szép időkre,
Mikor egymást öleltük nevetve.
Nem számított semmi más,
Csakhogy itt vagyunk egymásnak.
Ha sírtam,te vígasztaltál,
Ha nevettem,te is velem mosolyogtál.
Mindig velem voltál,nem volt gond,
De most megváltozott minden,Miért mond?
Nem értem az életet,
Minden jót elvesz,és nem kárpótol.
Összetört a szívem,
Mert nem vagy mellettem.
Lehet vége egy öröknek hitt barátságnak,
De nem adom fel,míg nem leszünk újra boldogak.
Te se add fel..!